Képi világ:
A rombusz alakú középső öntött bronzveret közepén téglalap alakú áttörés van, amelyen a szíjbújtató lemezt vagy a bőrszalagot áthúzták. Négy szegletét egy-egy levélcsokor díszíti. Hátoldalán, a sarkokon 4 szegecs található. A zárószíj tarsoly feletti veretei közül kettő rovátkolt szélű, középütt háromágú, ponttal lezárt végű vonal látható, kétoldalt pedig egy-egy spirális vonal. Egy veretet felül a két oldalon visszahajló szalagocska díszít, peremén rovátkolt sáv fut. A szíjvég feletti szakasz veretei szinte pontos másai a bodrogszerdahelyinek, felületüket egybeillő szalagfonat díszíti. A szíjvég levélcsokorral díszített, a hátoldalán két szegecs található. A tarsoly sarkait rombuszalakú, szegleteit levélmintát hordozó veretek ékítik. A veretek párhuzamát még Tiszavasváriból és Karosról ismerjük, továbbá Kijev, Szmolenszk, Csernyigov és Ladoga-tó környéki területeken találtak hasonló veretes tarsolyokat.

Használat:
A feljegyzések alpján a legrangosabb sír egyik lelete volt. A zárszíj alsó vereteiből mára csak három darab maradt meg. Valószínű, hogy az etelközi magyarságtól terjedt át a viseleti szokás a szomszédos területekre.

Leltárba vette:
Jósa András Múzeum, Nyíregyháza - középső veret: V. 170. (régi szám.); zárószíj felső veretei: V. 774-776.; szíjvég feletti veretek: V.777-784.; szíjvég: V. 785.; fedélsarkok: V. 771-773.

Irodalom:
Jósa 1914a, 206.; 1978, 225.; Dienes 1964.; 1973.; Fodor 1977c, 87-101. Taf. XIX-XV.; 1981, 85, 87-88.; 1994, 52-53.; 1995a, 135, 139-140.; Révész 1990.