|


|

Fotó: Hapák József, adatok:
A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
|
Lelőhely:
Egykor Bereg megye, ma Ukrajna Szvaljava, a Latorca folyó völgyében.
Ez az ősi útvonal, amely a Kárpátok legfontosabb átjáróját, a Vereckei
hágót Munkáccsal, Beregszásszal, Ungvárral összeköti.
Meglelése:
1870. június 24-én Lehocky Tivadar kutatóárok ásása közben rátalált
a lovassírra, mely a negyedik megmentett honfoglalás kori temetkezés.
A koponya mellől került elő a tarsolylemez, a hosszanti tengelye
mentén kisé félkörívűen meghajolva, amelyet Lehoczky még süvegdísznek
vélt. A lemez mellett nemezfoszlányokat, haj vagy prém maradványait
figyelte meg.
Anyaga:
Aranyozott ezüstlemez.
Mérete:
125x113 mm.
Műhelymunka:
A lemez peremére kannelírozott ezüstszalagot erősítettek. Az
előrajzolt minta vonalait keskeny élű véső ütögetésével készítették.
A lemez teljesen lapos. Az ún. „hármas pont" az egyik
közép-ázsiai, szogdiai ötvösműhely sajátsága volt. Valószínű, hogy
a felső öntvénysorral a sima bőrtarsolyok rátétdíszeit akarták utánozni.
A lemez felületén a hátteret dúsan aranyozták, a mintákat az ezüst
fehér színében hagyták meg. A lemez hátoldalán halványan kivehetők
a mintázat rajzának egyes részletei. Az ezüst nittszegek elkalapált
végei alatt alátétlemezek vannak, melyek a tarsoly fedelére történő
biztonságos felerősítést szolgálták.
|

Fotó: Hapák József,
adatok: A honfoglaló magyarság, 1996 Magyar Nemzeti Múzeum
|

Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
|
Képi világ:
Az öt ezüstszegecs feje háromféle levélmintát formáz. A lemez
mintázata a galgóczi lelettel mutat
rokonságot. A három függőleges sort alkotó palmetták itt is végtelen
hálót alkotnak. Más azonban a felület megmunkálása. A palmetták
hármas tagolású vízszintes leveleinek a belső sávját, a függőleges
leveleknek pedig a keretező sávját párhuzamos ferde vonalakkal
töltötték ki. A palmettalevelek visszakanyarodó levélcsúcsát és
az erezet vonalait kerek beütött ponttal zárták le. A vízszintes
levelek középütt futó vonalát nem egyetlen ponttal zárták le,
hanem kissé lejjebb a vonal mellett kétoldalt még egy-egy poncot
ütöttek bele. Ez az ún.
„hármas pont". A végtelen hálót a minta kétoldali
lezárása szemlélteti. A lemez egyedülálló díszítőeleme a felső
szegélyhez szegecselt, bojtokat utánzó öntött veretsor. Ez négy
háromtagú és egy fél tagból álló ezüstöntvény. Rajtuk fölül pontsorral
díszített gyöngyözött szalag fut.
Díszítése párhuzamba vonható a eperjeskei
2. tarsolylemezzel is.
Használat:
A tárgy felületén és peremén látható erős kopásnyomok és sérülések
a hosszú használat nyomat őrzik.
A lemezt valószínűleg nemezből készült tarsolyra erősítették.
Így értelmezhetővé válik a felső díszítőszegély alkalmazása.
Leltárba vette:
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest - 148/1870.5.
Múzeumi
betekintő 
Irodalom:
Pulszky 1891, 14, 19.; Hampel 1900, 707-708.; 1904, 110-112.;
1905, II. 593. III, Taf. 400/3, 401/1.; Lehoczky 1912, 84.; Fettich
1935, 15.; 1937, 78, LIV-LV. t.; 194, 12-13, 8. t.; László 1943,
23, VI. t.; 1970, 64, 169. kép; 1970a, Fig. 169.; Dienes 1970,
38.; 1972, 60, 4. t.; 1972a, Fig. 4.; 1975, 97.; 1976, 101.; Kresz
1978, 344-346.; 1979, 62-66.
|
|

Az 1904?-ben készült Bereg vármegye térképrészletén
megtalálható a tarsoly lelőhelye.
Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára
|
|
|
|
© A
honlapon szereplő, más alkotótól, illetve kiadványból származó
képek és leírások minden esetben a forrás és a szerző megjelölésével
kerültek a jelen oldalakra. Ezért kérem, hogy ezen oldalaknak
bármilyen további felhasználása esetén a szerzői jogok hatálya
alá tartozó rendelkezéseket minden esetben vegyék figyelembe.
|
|
|