Képi világ:
Végtelen hálóba szőtt palmetták díszítik. A végtelen háló fonalát vésett vonallal szegélyezett szalagok alkotják. Az így kialakított rombusz alakú minták négy sarkuknál fonódnak a szomszédos mezőkhöz. Mindegyik belsejében alulról induló, ötlevelű levélcsokor ül. A palmettákat tartó rövid indaszárakat két – esetenként három –, rövid függőleges erezet tagolja, amelyek végét beütött, kerek pont zárja le. A csokrok két alsó levele a keret ívét követve oldalra ágazik, a felfelé ívelő középső három levél egymásba fonódik. Ez utóbbiak középső levelét két függőleges erezet alkotja.

Használat:
A lemez felülete erősen kopott, ami hosszú ideig való használatra utal. A lemez középső hossztengelye különösen kopott és a közepén egy töredezett áttörés van. A többi tarsolylemezhez képest ez egy másfajta záródási mechanizmusra utal. Itt a zárószíj a felső díszes ezüstlemez felületén futott, s a lemez közepén lévő áttörésből kiemelkedő – a tarsoly testéhez szerelt – szögletes bújtatókereten haladt át. Ez a fajta zármegoldás a veretes tarsolyoknál volt elterjedt. Elképzelhető, hogy viselője még az ősi veretes bőrtarsolyára szerelte fel a díszes ezüstlemezt a veretek helyett, és a bújtató számára a lemezen nyílást vágott. A rés eredetileg hossznégyszög alakú volt, melynek formája a vörösréz alátétlemezen még látható.

Leltárba vette:
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest - 59.3.1/1.A.

Irodalom:
Bartha 1968, 8.kép; Kiss-Bartha 1970,22-223. XXIII, XXVI/1.t; László 1970, 170 kép; Dienes 1970, 38, 43. kép; 1972, 60,5. kép.